Előzetesen kezdjük egy rövid elmélettel, amivel megalapozhatjuk a gyakorlati tevékenységet.

A gyepgazdálkodás a gyepalkotó növényekre, mint biológiai alapokra épülő, a gyeptermesztési eljárásokkal előállított vegetatív termés, gazdasági állatokkal történő hasznosítását jelenti, mint legelő zöldfű, szárított széna és erjesztett szenázs vagy szilázs.  

A gyepgazdálkodás egyaránt folyhat telepített gyepeken és a természetes úton kialakult ősgyepes növénytársulásokon. Itt a füveket megkülönböztethetjük a legeltetés tűrése szempontjából. Az alj füvek sarj levelekben gazdagok és jól tűrik a szakszerű legetetést, míg a magasabbra növekvő szálfüvek amelyek, a leveleik zömét a száron nevelik, kevésbé vagy egyéltalán nem tűrik a legeltetést, harmadik csoport pedig a gyomfüvek, amit nem tud hasznosítani az állat.

A gazdasági gyep lágyszárú növényekkel fedett terület, amelynek gyepalkotó növényállománya létrejöhet a termőhely ökológiai adottságai alapján, a gyepgazdálkodási eljárások hatására, természetes úton kialakult növénytársulásból, mint ősgyep vagy természetes gyep, valamint a gyephasznosítási célnak megfelelő gyepalkotó fajok fajtáiból tervszerűen összeállított, növénytársításból, mint magról telepített gyep. Sőt, ide sorolható a nem-gyep művelési ágba tartozó területeken, a szántókon létesített és termesztett időszakos gyepek, a herefüvesek termesztése is.

Manapság ketté választható a hasznosítási cél és a gyepalkotó növény állomány kapcsolata.

Az ősgyepeken a növény állomány faji összetétele és a fű hozam állat eltartó képessége határozza meg a hasznosíthatóságot, a hasznosítási célt. Különösen igaz ez a természetvédelmi és a védett gyepeken, ahol felülvetéssel sem javítható, nem engedélyezett, a takarmányozási szempontból értékes gyepalkotók aránya.   

A telepített gyepeken a növény állomány faji és fajta vetőmag összetételét a hasznosítási cél alapján tervezhetjük meg, az ökológiai adottságok és az alkalmazható agrotechnika függvényében.  Az ökológiai adottságokat elsősorban a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai jelentik, ami lehet száraz, üde, nedves és vizenyős fekvés, no és öntözött gyep. Ezek a tulajdonságok határozzák meg elsősorban a gazdaságigyep termését és a hasznosítható termés megoszlását az állatállomány igényeinek figyelembevételével.

Az egyszerűség kedvéért nézzük meg a széna termesztés telepítési lehetőségeit. A vetőmagból rendelkezésre áll a kaszáló keverék, https://polderkft.hu/termekek/reszletek/16_polder-kaszalo_keverek_20kg/ . Ez nagyrészt szálfüvekből áll, mivel a betakarítása a vezérfű bimbózásakor kezdődik, mivel ez a meghatározó a terméshozam és a szálastakarmány minősége szempontjából.  Fontos tudni, hogy a füveknek át kell esni a „vernalizáción” egy téli hideg és őszi rövidnappalos hatáson, hogy a következő évben ezek a fűszálak magképzési un. generatív fázisba menjenek. Ezért csak egyszer hoznak kalászt egy évben, de vannak kivételek pl az Olaszperje, aminek nem kell az előbb említett hatás és évközben is bármikor szárba megy így javítva a sarjúszéna szálastakarmány hozam tömegét és minőségét. Hátránya, hogy rövid életű.

A telepítési idő a legkedvezőbb nyárvégén ősszel és a fagyok előtt „télalávetéssel”, ami csak tavasszal kel majd ki.

Az az őszi telepítés hátránya, hogy nehezebb a nyári szárazabb időszak miatt a talaj előkészítés, az apró morzsás, jól tömöríthető, lépés állóra hengerezett talaj előkészítés.

Kedvező viszont, hogy a gyökérváltás kedvezőbb feltételek, mellet zajlik le, nincs l légköri aszály. Kevesebb vetőmaggal is jobb eredmény érhető el, mint tavaszi vetés esetén.  Nincs számottevő gyomkonkurencia mivel az egynyári gyomok ilyenkor már nem kelnek ki, de ha megjelennek sem tudnak megerősödni, az áttelelő gyomokat pedig tavasszal már elnyomja a fű. A tavaszi vetésnél erős a gyomosodás és így nagy a gyomkonkurencia, ami ellen csak kaszálással védekezhetünk, de ettől ezek nem pusztulnak ki csak az árnyékoló hatásuk csökken. Ezt megelőzendő alkalmazható a télalávetés mint módszer mert bárcsak tavasszal kel ki a fű, de a talaj betömörödik annyira, hogy a tavaszi gyomok nem kelnek nagy mennyiségben és a gyomkonkurencia az őszi telepítésre hasonlít. Fontos azonban tudni, hogy a vernalizáción át nem esett füvek nem mennek magszárba, tehát az őszi kelésű füvek már a következő évben nagyobb hozamot adnak, ehhez járul még az olaszperje alkalmazása, ami a tavaszi telepítés esetében biztosít hozamot.

Az őszi telepítéssel tehát a következő évben egy gyommentes állományt kapunk, míg a tavasz telepítésnél, a gyökérváltás után szükséges lesz egy kétszikű gyomirtó kezelés.

Egy rövid telepítés agrotechnikai javaslat nem védett területekre.  

1. Alaptrágyázás. Nitrogén 100kg, Foszfor 100kg, Kálium 100kg hataóanyag 1:1:1 arányban. Homokos talajon szervestrágya kijuttatás.
2. Szántás tápanyag bemunkálással,
3. Aprómorzsás magágy kialakítása.
4. Lépés a gépi taposás állóra hengerezés.
5. Vetés aprómag vetőgéppel 5-10mm mélyen 40-60 kg/ha vetőmag adaggal.
6. Záró hengerezés.
7. Cserepesedés esetén ápoló hengerezés.

A legelőnél is hasonló szempontok érvényesülnek, de ott figyelembe vesszük az állatállomány igényét fajok megválasztásában és a talaj fekvésének szerepét a termés növedékek megoszlásában. A kész keverékekkel nem nagyon lehet mellé lőni, de egy részletesebb tudományos alaposságú leírást az állat igényeinek figyelembevételével majd a későbbiekben. https://polderkft.hu/termekek/reszletek/15_polder-legelo_keverek_20kg/